Vasas, egy bányászfalu a Mecsek lábánál (Blog-indító írás)

Egy kis blog indító, bevezető....

Környezetvédelmi mérnökként a hivatásomhoz tartozik az épített, és a természeti környezet védelme, ezért bármerre is járok mindig nyitott, és természetesen kritikus szemmel nézem a változásokat.

Az utóbbi időben egyre inkább foglalkoztat a szűkebb lakókörnyezetem története, az elmúlt évek történései, amik bizony komoly változásokat hoztak a település életében. Egyes változások pozitív, mások negatív irányba mozdították el a település arculatát, a településképet, a környezet állapotát.

Ezért egy ideje érlelődik bennem a gondolat, hogy szükség lenne egy olyan webes felületre, ahol lehetőségem nyílik saját szemszögemből bemutatni, hogy változott Pécs-Vasas település az elmúlt évtizedekben. Nem titkoltan az is a célom, hogy összegyűjtsem egy helyen a lakókörnyezetem jelentősebb, nevezetesebb helyeit, létesítményeit, épületeit, hogy ne vesszen minden teljesen a feledés homályába. Nem kizárólagosan csak Vasasra fogok szorítkozni írásaimban, de azért zömmel vasasi, ill. Vasashoz kapcsolódó témák, helyszínek fognak megjelenni a blogban.

Természetesen Pécs-Vasas múltját (és sajnos már csak elenyésző mértékben a jelenét) elsősorban a mecseki szénbányászat, és az ehhez kapcsolódó események határozták meg. Emiatt tulajdonképpen jelenleg is nyugodtan titulálhatjuk bányászfalunak, holott komoly bányaművelés 1993. óta (a Petőfi-aknai mélyművelés felhagyása óta) nincs a településen, és igazából közigazgatásilag egy Pécshez tartozó község, Pécs peremkerületének tekinthető. Valószínűleg szentimentális nosztalgiából mégis közelebb áll a szívemhez, ha bányászfaluként gondolok a településre. Ezért most következzen egy kis történeti áttekintés, hogy is indult, és fejlődött a bányászkodás Pécs-Vasason.

A szénbányászat kezdete Vasason

Vasas már az Árpád-kor óta, és a török hódoltság alatt is folyamatosan lakott település volt, természetesen akkoriban még csak néhány házból álló szórványtelepülés lehetett. A település nevének első írásos említése 1292 tájáról származó peres okiratban fordult elő, amiben egy Tiván fia Márton nevű vasasi embert említenek, aki tanúskodott a per során. A település nevének eredete természetesen nem a szénbányászattal áll összefüggésben, hanem korábban vasérc bányászat, és kezdetleges vaskohászat is folyt a településen. A település a pécsváradi apátsághoz tartozó uradalmi birtok volt. A feltételezések szerint Vasas a nevét az apátság alapítólevelében "tributarii ferri" néven említett vasasoktól (vasbányászoktól) kaphatta (tributarii ferri - vassal adózó). A lakosság létszámára vonatkozó első hivatalos adatok 1554-ből állnak rendelkezésre, amikor is mindössze 14 adózója volt a településnek, 1565-ben is csak 16 adózót írtak itt össze.

Vasas település az első katonai felmérés idején (1763-1787)

A település feltételezhetően a mecseki szénbányászat bölcsője lehetett, mivel írásos feljegyzések alapján is már 1766-ban bányászhattak itt szenet (valószínűleg jóval korábban is, csak erről nincs írásos bizonyíték), ekkor még csak a könnyen hozzáférhető felszíni szénkibúvások kitermelésével. Hivatalosan az 1782-es évet tekintik a vasasi szánbányászat kezdetének, amikortól két pécsváradi polgár, Decker Fülöp és Hasenhendel Simon már ipari fogyasztásra termelt itt szenet. 

1794. és 1829. között önálló uradalmi szénbányászatról beszélhetünk, amit már a Berks Péter vezette bányakormányzóság felügyelt. 1804-ben négy nagyobb és hét kisebb tárót műveltek Vasason. 1808-ban kokszolási kísérletek is folytak. 1819-ben kipróbálták és használták a Dawy-féle biztonsági benzin bányalámpát. 1829. és 1835. között bérlők művelték a bányákat.

Az igazi fellendülést a Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) megjelenése jelentette, akik 1868-ban vették birtokba a vasasi bányatelket.  A társaság a kedvező előfordulásokra alapozott szakszerű bányászatot alakított ki. 1869-ben mélyítették a Thommen szállító és légaknát (a későbbi Petőfi akna). A társaság az olcsó, és jó minőségű szén reményében érkezett vasasra, amit itt meg is talált. 

Thommen szállító-, és légaknák - Pécs-Vasas

A kitermelt szén szállítására saját erőből komoly infrastruktúrát építettek ki. Többek között 1893-tól a kitermelt szenet már sodronykötélpálya szállította Rücker-aknára, ahonnan tovább szállították Pécsbánya irányába, majd Pécs-Üszögpusztáról már saját vasútvonalon jutott el a Mohácsi teherkikötőbe, ahol uszályokra rakodták a mecseki feketekőszenet.

A vasasi szénszállító drótkötélpálya (a háttérben Rücker-akna látható)

A szállításon kívül a DGT komoly hangsúlyt fektetett a bányában dolgozók elhelyezésére is, ezért minden bányája közelében bányatelepeket (kolóniákat) építettek ki. A bányatelepeken - köztük a Vasasin is - iskolákat, óvodákat, orvosi rendelőket építettek, hogy dolgozóik minden szociális igényét kielégítsék.

Vasas bányatelep

Vasas bánya a II. világháború után közös magyar-szovjet (MESZHART) részvénytársasági keretek közt működött, amíg a magyar állam 1952-ben vissza nem vásárolta a bányatelket.

Petőfi-akna üzemudvara

Ezt követően "gőzerővel" megindult a széntermelés a szocialista tervgazdálkodásnak, és a Liász-programnak köszönhetően, melyben Vasasnak komoly szerep jutott. A bányát több alkalommal bővítették, modernizálták, külszíni fejtést indítottak Petőfi-aknától északra, és újabb szállítási útvonalakat építettek (hosszúhetényi kötélpálya, és vasútvonal). 

No, de ne szaladjunk ennyire előre, ezekről és sok minden egyébről későbbi blogbejegyzéseimben fogok írni.


Források:
1. Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány - http://www.pecsibanyasz.hu
2. Bíró József - Bányász útikalauz (Vasas)
3. Jéki László: A Vasas név eredete, kapcsolata a bányászattal
4. Wikipedia - https://hu.wikipedia.org/wiki/Vasas_(Pécs)
5. Mapire - http://mapire.eu